HTML

Így Jártunk Blog

Mi így jártunk, most itt vagyunk. Te hogy jártál? Oszd meg velünk az ellenkező nemmel kapcsolatos tapasztalataidat, vagy épp kérj tanácsot, mi segítünk. Vagy így, vagy úgy! Vagy csak jót nevetünk, de nem csak rajtad, magunkon is.
Levelet ide várunk: igyjartunkblog@gmail.com

Mi IJnk, ki vagy a blogoszférában, jegyeztessék meg a te URLed, jöjjön el a te autoposztered, legyen meg a te elsőzésed, mint a gépen, úgy a telón is! Mindennapi pináját add meg Dövannak ma, és bocsásd meg Jokkának az MNKzást, miképpen a kislánynak is megbocsátják a "transzformációkat"! És ne vígy minket a kényelmi állandóba, de szabadíts meg minket a Coelhótól! Mert tiéd az oldalsáv, a tartalom és a sávszél mindörökké. Úgy legyen.

Friss topikok

Instant Coelho



Az ÍJ szépsége bölcs haraggal támad.

Így Járós Extrák

Szűrés engedélyezése

A kaland folytatódik! Niobe ezúttal egy hosszabb "Hogyan lakjunk Tesó-gazdaságosan Angliában" történetet is mellékelt, ha kellően égnek áll tőle a hajatok, talán tanultok belőle ti is egyet s mást.

Sziasztok! Számomra is meglepő, hogy mennyi (sok!) idő telt el az előző és eddig egyetlen beszámoló óta :O Hihetetlen, de azóta a fél világ megváltozott, mondhatni :) Kezdem az elején, ahol az előző befejeződött.

Halloweenre készültünk akkor, a céges buli jó is volt, a beöltözöttek és a nem beöltözöttek is nagyon jól érezték magukat – képzeljetek el egy raktárat, ahol egy rakás zombi, kalóz, vámpír pakol és nagy komolyan végzi a megszokott feladatát :D Ugye, hogy nehéz :) Készültek képek is, megörökítendő a nagy vidámságot.

Aztán elküldtük novembertől Tesót angolt tanulni, egy kedves hölgy vette a szárnyai alá. Heti háromszor ment, viszont November második felében haza kellett utaznia egy hivatalos ügy elintézése végett, pár napra. Nekünk nagyon jólesett a kettesben töltött idő – sajnos a Tesó hajlamos kiskutyaként jönni mindenhová utánunk, pedig felnőtt pasi, nem gyerek... és egy kicsit ekkor elkezdtünk gondolkozni. Először én, aztán beszéltem Apával, és bár először kicsit nehezen fogadta, de átgondolta, és igazat adott.

Nem volt jó hármasban élni. Az október, mivel akkor váltottunk munkát és el voltunk fáradva meg foglalva az új dolgokkal, sajnos elterelte a figyelmünket arról a tényről, hogy Tesó bizony nem keres munkát, nem is igazán törődik semmivel, csak a számítógép előtt ül, és játszik. Persze, elment ő bevásárolni, amikor mi dolgoztunk, illetve amikor erélyesen rászóltunk, levitte a szemetet. De ennyi. Magától elmosogatni kéthetente egyszer, egy egyszerűbb ételt megcsinálni – semmikor. Pedig állítólag valamennyit járt szakácssuliba anno... a szobájában hatalmas mocsok és kupleráj volt, de neki nem állt volna takarítani, pedig ez a munkája, Magyarországon évek óta takarítóként dolgozott. Simán elvárta, hogy mi csináljunk meg mindent. Persze ezalatt lakott, evett, cigizett (nem keveset!) – a mi pénzünkből. Így november végén, amikor visszajött, feltettem neki az ultimátumot: vagy két héten belül előáll egy munkával, vagy viszontlátásra. Hőbörgött, de végül harc nélkül adta fel. Sajnos eddigre repülőjegyet csak december végére tudtunk szerezni, tehát volt egy jó feszült hónapunk még... de végül harmincadikán felszállt a gépre és elment – azzal a halovány ígérettel, hogy a nekünk okozott kiadásokat legalább részben megtéríti majd. Tudjuk, hogy nem fogja. A bank nem véletlenül tette rá a kezét a lakásra, amiben éltek, és tudunk a más irányban fennálló, durva összegű tartozásáról is, amit nagyvonalúan maga mögött hagyott, amikor eljött velünk. Biztos sokan mások nem hagyták volna eddig kint élni, hanem hamarabb kirakták volna a jó fenébe, igazuk is van. Nem is az fáj, hogy mennyi felesleges kiadást csinált nekünk (miatta kellett nagyobb apartmant bérelni és lazán elszívta a maga doboz cigijét naponta), hanem hogy még szeptember elején kértünk kölcsön otthonról az én és Apa édesanyjától, hogy az első teljes fizetésig kihúzzuk, illetve mivel akkor kezdtem el tanulni, amihez kellett számítógép, hogy egy használt kis ócska laptopot vegyünk legalább itthonra. A kölcsönt hármunknak kértük, de csak ketten adjuk vissza.

Mint múltkor írtam, részmunkaidős állást viszonylag könnyű találni, viszont ebből, még ha három emberből kettő dolgozik is, elég necces a megélhetés. Ráadásul elsőre sikerült olyan munkahelyet kifogni, ahol hó elején (szeptemberben) álltunk munkába, viszont az elszámolási időszak hó közepétől következő hó közepéig volt, ami azt jelentette, hogy szeptember végén bizony csak fél havi pénzt kaptunk. Ezért is kértük előrelátóan az otthoni segítséget, amiből végül sikerült is lendületet nyerni és a további költségeket magunknak fedezni. Októberben ezért is léptünk tovább egy másik munkahelyre, ahol már teljes munkaidőt kaptunk és teljes fizetést – mindjárt könnyebb lett az élet :) Vettünk még egy számítógépet – igen, van akinek ez fontos :P -, és kicsit lazábban költhettünk, ezért is küldtük el Tesót tanárhoz. Meg legalább addig sem a nyakunkon lógott és a laptop előtt ült – ahhoz képest, hogy főleg nekem vettük a tanuláshoz, addig én ültem a legkevesebbet ott... volt, hogy majdnem könyörögnöm kellett, hogy a kurva beszámolómat megírhassam... De megoldást akartunk találni, nem egyből kirakni a kölyköt az utcára, viszont akkora mértékű passzivitás ellen, mint amit ő tanúsított, már nem volt más választás, csak az ultimátum. Komolyan volt olyan pillanatom, amit kicsit szágyellek is, hogy fogom és kibaszom a lakásból, aztán menjen, amerre lát..

Tanulni itthon talán kétszer láttuk az alatt az egy hónap alatt amíg tanárhoz járt, kérdezni sem jött, pedig előtte amikor itthon tanítgattuk (már Magyarországon elkezdtük), rengetegszer ültünk le vele és próbáltuk segíteni. Oké, ez az ő útja, nem tartóztatjuk, mi meguntuk hallgatni a családjának és a barátainak mondott hazugságokat – képes volt azt álltani, hogy dolgozik, és amiatt nem tud hazamenni elintézni a fontos hivatalos ügyet. Az ő dolga, mivel eteti az anyját, ha az hagyja – de sejtettük, hogy velünk szemben hasonlóan őszintétlen és sunyi. Főleg ezért értett egyet velem Apa, hogy ez nem mehet így tovább. Mit mondjak... egy tizenhét éve tartó barátság tört darabokra, hálistennek a párom nem az a fajta, aki ezen túl sokáig keseregne, de biztosan tudom, mennyire esett neki rosszul. Nekem is most jólesett kiírni magamból, bocsika, ha hosszú lett ez a rész, gondolhatjátok, mennyi feszkó gyűlt fel. Szerencsére a kettőnk kapcsolata nem sínylette meg – nem is lenne igazi kapcsolat, ha igen :), és végre az igazán fontos dolgokra tudunk koncentrálni.

A vizsgáimat még december végén leraktam – röpke négy hónap leforgása alatt egy komplett otthoni OKJ vizsgának megfelelő bizonyítványt szereztem, és találtam egy, a szakmámnak megfelelő munkahelyet is, december elején. Nem könnyű boldogulni benne, de imádom, hajlandó is vagyok még tovább képezni magam, és egyelőre nem is tervezek innen továbblépni :) A legjobb dolog a világon, hogy azzal az emberrel élek együtt, akit szeretek, azt a munkát csinálom, amit szeretek, és viszonylag könnyen kezelhető emberek vesznek körül – aki meg nem, azzal megvívom, amit meg kell. Szeretem a helyet, ahol élek és szeretem magamat is ebben a helyzetben. Hogy ez mennyire törékeny egyensúly, és újabb változások milyen irányba billentik – ki tudja? :) Jöhetnek, megoldom őket, hisz erről szól az élet.

Azt viszont írjátok meg, kíváncsiak vagytok-e egy kis “virtuális idegenvezetésre”, egy kis szösszenetre a helyi viszonyokról, kultúráról és a városról, ahol élek. Annyi piszok jó dolgot tapasztalok itt, csak győzzem megjegyezni és feljegyezni őket:)

20 komment

Címkék: ÍJ


A bejegyzés trackback címe:

https://igyjartunk.blog.hu/api/trackback/id/tr825771882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VVVVAKÁCIȷÓÓÓÓÓ!!!!!! 2014.01.22. 11:36:10

"képzeljetek el egy raktárat, ahol egy rakás zombi, kalóz, vámpír pakol és nagy komolyan végzi a megszokott feladatát :D"

Hihihiiiiiiiiiii!!!!!!!!!!!! Az viccesz leheteeeeett ;)))))))))) :DDDDDDDDDDD

mütyür 2014.01.22. 11:37:39

naná, hogy írjál! :))

a Tesó a te tesód? amúgy átérzem a helyzetet...

VVVVAKÁCIȷÓÓÓÓÓ!!!!!! 2014.01.22. 11:48:35

Jol tettetek h kipendelitettetek a szemmilekellot ;))))))))))))) A viltujalisz idegenvezeteszt kezdheted isz ilni, kivancian valjuuuuk :DDDDDDDDD

_Ω_ 2014.01.22. 11:52:32

@mütyür: Ha jól tévedek, inkább Apának UnokaTesó. Meg ne kérdezd, ki Apa... :D

mütyür 2014.01.22. 11:54:33

@_Ω_: Apát már azonosítani tudom, képtelen vagyok megszokni :D

_Ω_ 2014.01.22. 12:12:17

[kíváncsiak vagytok-e egy kis “virtuális idegenvezetésre”]:
Igen! Kell ezt egyáltalán kérdezni?

greycup 2014.01.22. 12:21:31

@mütyür:
Ki Apa? Nyugtassatok meg, h nem Father Justice... :D

_Ω_ 2014.01.22. 12:27:45

@greycup: Vedd úgy, hogy ezennel meg vagy nyugtatva. "Apa" néven Niobe párja neveztetik, nyugodtan állíthatom, nem F.J. :-D

VVVVAKÁCIȷÓÓÓÓÓ!!!!!! 2014.01.22. 12:30:03

@greycup: @_Ω_: Oan mint az "aptyuk" cak fijatalabb kijadazba, elteeed?? ;))))))))))))

Niobe 2014.01.22. 20:21:52

:D
Igenis, hegyezem a tollamat egy kis virtuális idegenvezetés megírására.
Tesó az én unokatesóm, ezért is szidom, családban marad! :) Viccet félretéve, a páromnak a legjobb gyerekkori barátja, én nem is tudtam, hogy apám öccsének is vannak gyerekei. Három éve ismerem csak (2,5 pontosabban), de erre mondják, hogy bár maradtam volna tudatlan. Amúgy lehet még belőle tisztességes ember valamikor, de az nem mostanában lesz. Ez van, megtanultuk :)

mütyür 2014.01.22. 20:31:37

@Niobe: emm, ezt a családi vonulatodat már tényleg nem tudom követni :)) de az érzést igen :) bárcsak már én is vagdoshatnám a centit :)

_Ω_ 2014.01.22. 20:55:36

@mütyür: Csak nem nyugat felé távoznál? :-)

Niobe 2014.01.22. 21:01:17

@mütyür: @_Ω_: angolosan, mondhatni :)
Ha komolyan gondolod, szerintem megéri. Megélhetés és közérzet szempontjából mindenképpen. Azt nem mondom, hogy itt nem kell néha keményen megharcolni az emberekkel, de jóval kevesebbszer és belátóbbak is. Egy nyugodtabb környezetben könnyebb sokkal boldogulni, mint amikor folyton azon rágod magad, miből fizeted ki a következő számlát - vagy ha kifizeted, akkor nincs extra kis költekezés.

Namely 2014.01.23. 10:28:49

Szia Niobe,
Örülök, hogy felszabadult a szoba, mert mostanában gondolkodtam, hogy kimegyek. Ígérem lesz majd munkám is, és szorgalmas leszek, és nem fogok, csak két naponta elszívni egy doboz cigit, és még a szemetet is leviszem NÉHA.....
.... na, hová kell mennem és mikor induljak???

;)

UI: amúgy írjál csak rendszeresen, jók a sztorik. De te egy nagyon türelmes ember vagy (meg a párod is), mert én úgy kivágtam volna, hogy csak úgy nyekken.
Minden tiszteletem.... :D

Niobe 2014.01.23. 13:27:44

@Namely: :D
Gondolhatod, hogy egyből átköltöztünk egy másikba, ami kisebb, de olcsóbb is. Nem mellesleg normálisan meg van csinálva, mert ahol eddig laktunk, az elég lepukkant volt. Szóval ez a szoba ugrott :)
Nem is extra türelem, inkább a szokásos remény hal meg utoljára. Az itt leírt teljesen lecsupaszított tények azért a valóságban kicsit több csillogó tartalommal voltak ellátva, plusz az ember tényleg háromszor meggondolja, akar-e egy életre szóló sértődést. De szerencsére hamar el lehet jutni addig, hogy nem érdekel. Sajnos unokatesóm akkor is és azóta is hazudik fűnek-fának, na nem rólunk, azt se változtatta meg a profilján, hogy közel egy hónapja otthon él...

TBal 2014.01.24. 08:04:07

@Niobe: Kicsit megkavarodtam: hogy lehet, hogy valaki veled áll (ráadásul viszonylag közeli) rokonságban, de a párod ösrégi ismeröse? A párodon keresztül ismerted meg, és utána derült ki, hogy mellékesen a rokonod? Vagy amikor vele, mit ismeretlen rokonnal megismertétek egymást, ö bemutatta az ezeréves barátját, és így jöttetek össze?

Nekem mondjuk nehéz elképzelni, hogy a nagynénémröl/nagybátyámról olyan kis mellékes infók ne lennének meg nekem, mint hogy van-e neki gyereke...

TBal 2014.01.24. 08:05:06

@_Ω_: ha keleti szél fúj, akkor az nyugat felé sodorja az embereket :)

Niobe 2014.01.24. 08:09:10

@TBal: a páromon keresztül ismertem meg. Alapvetően sosem tartottam kapcsolatot apám családjával, így eshetett.

TBal 2014.01.24. 09:18:56

@Niobe: jó viszony lehet apád és az öccse között...

Niobe 2014.01.24. 09:28:02

@TBal: is. Illetve mivel a szüleim elváltak, midőn még gügyögős-rugdalózós koromat éltem, valahogy apám sem igazán volt jelen az életemben :)