Ahogy arra számíthattatok, Niobe elküldte Angliai kalandjaik eddigi történetét. Természetesen amint érkezik folytatás, azt is közreadjuk. Kellemes olvasást!

Lakhelyváltás. Munkahelyváltás. Ezek a változások több-kevesebb alkalommal előfordulnak életünkben, de amikor egyszerre következnek be, és még országot is váltunk, hirtelen sok dolog zúdul egyszerre a nyakunkba.

3 ember határozta el magát, hogy felveszi a kesztyűt és ringbe száll, megküzd a változásokkal. Apa, Tesó, és jómagam.

A "csődbe ment" indiai kísérlet folyamán felmondtuk addigi munkánkat, és nem szerettük volna az addig összeszedett anyagiakat veszni hagyni, így befektettünk: némi nézelődés és tanakodás után összecuccoltunk, és átjöttünk Angliába.

Miért ide?

Apa és én beszéljük a nyelvet, Tesó nagyon kezdő, de neki otthon nem lett volna hova mennie - a munkahely otthagyása számára magával vonta az otthona feladását is. Amúgy is általunk volt az új munka ígérete, és még ha nem kéne felelősnek éreznünk magunkat, hogy velünk együtt hoppon maradt, akkor is... az összetartás megvolt, és meg is maradt.

Tehát kijöttünk, a szállással szerencsénk volt, azt még otthonról tudtunk foglalni. Nem szándékoztunk sok időt itt tölteni, de mint kiderült, van lehetőség hosszú távra bérelni szobát, az ár megfizethető, így maradtunk. A következő hetekben vártuk a csodát, közben intéztük, amit kellett - helyi adó és TB szám, bankszámla, minden hasonló finomság :) -, és amikor véglegesen falakba ütköztünk a "segítséggel, amit annyira ígértek itt is", útra keltünk megtalálni magunknak a megélhetést. Sikerült, így elkezdhettünk dolgozni, beilleszkedni.

A város, ahol élünk, nagyváros, rendkívül színes lakossággal: mindennapos látvány a fejkendős muzulmán, a fekete, a keleti népek gyermekei. A hangulat jókedvű, s bár mint valamelyik nap megjegyeztem, az angoloknak nincs nagyon élőben humorérzéke, azért a többi néppel igenis sikerül vidám kapcsolatot kiépíteni. Jó, némely helyivel is :) A segítőkészség szintjén szerencsére elég magasan állnak itt, az emberek is inkább derűsek, mint mogorvák.

Ami igazán nehéz feladat volt, az egy állandó és teljes munkaidős állás megtalálása. Részmunkaidőből itt Dunát lehet rekeszteni, még ha kevéssé is (de azért alapfokon) beszéled a nyelvet, nagyon könnyen tudsz találni ilyet. A teljes munkaidő kihívás. Sok cég ugyanis közvetítőkön keresztül szerzi be az embereit, és sok közvetítő, hogy mondjam... kicsit alibi munkát végez. Tehát mosolyogva regisztrál, biztosít, mennyi szuper munkát tud majd szerezni neked, majd 5 percen belül el is felejt. Esélyed akkor van így, ha nagyon speciális területen mozogsz, avagy helyi képesítéssel rendelkezel. Frissen érkezetteknek általában ilyenjük nincs, így ritkábban kapnak esélyt. Ha azt látják, elszánt és határozott vagy, ráadásul jól beszéled a nyelvet, akkor talán-talán... :)

Lehetetlen nincs, én azt mondom, de egy jó adag szerencse mindenképpen kell. A kapcsolati rendszert (sógor-koma-haver majd betol valahová) felejtsd el, az itt nem megy. Annyiból igen, hogy jelzik létezésedet a kiszemelt cég felé, de a felvételin neked magadnak kell megállnod a helyed.

Az időjárás fele olyan rossz sincs, mint amilyen rémmeséket meséltek előtte. Az idő enyhe, kellemes, hetente 1-2x esik az eső, az is inkább szemerkélés. Az ősz beköszöntével az eső mindennapossá válik, de az enyheség megmarad - kitart egészen tavaszig. Télen is elviselhető, nulla fok körüli levegőhőmérséklettel lehet számolni. Hideget nem szeretőknek remek :)

Ez az első három hónap leginkább a megkapaszkodásról szólt számunkra. Sok tapasztalatot szereztünk, és most már talán tudunk tanácsot adni másoknak, mire figyeljenek, ha ide szándékoznak költözni. Tesót hamarosan szárnyai alá veszi egy tanár, és bizony meg kell tanulnia a nyelvi alapokat, hogy el tudjon ő is indulni az itteni munkavállalás rögös útján. Bízom benne, hogy a következő beszámolóban már az ő sikereiről is írhatok :)

Addig is boldog Mindenszentek napját (azt itt nagyon majmolják), kellemes késő őszt mindenkinek!