"Félek, hogy a találkozón elszúrok valamit, vagy észrevesz az illető rajtam valamit, amit én nem, ilyenek… : D"

LOL, ud latom az ocinte moszolygaszt meg dakololnod keeeell XDDDDDDDDDDDD Ha landin isz ien kenyceledett mumoszolyokat nyomc akkol elalulom elole nem lessz szemmi!!!! :PPPPPPPPPP

Kedves posztoló, hallottad már azt a viccet, amikor a nyuszika elmegy a medvéhez kölcsönkérni a fünyírót? Legközelebb, mikor mész randira és fogy az önbizalmad, csak jusson eszedbe, és nevess egy jót magadon.

Egyébként sok sikert neked, kevés ilyen szimpatikus beíró van.

Szerintem szegény rossz helyre írt. Ilyesmivel meg szokták látogatni a pszichiátert, vagy a pszichológust aki tud segíteni.

A depresszió csak úgy magától nem javul meg. nem feltétlenül kell rá gyógyszert szedni. Az önbizalom az más tészta. Arra szert kell tenni, ahhoz meg az embernek tisztelnie és szeretnie kell saját magát. Az is egy belső harc, sajnos egy hozzászólás sem fog ezen semmit sem javítani és még egy jól sikerült randi sem.

Elkéne némi lelki támogatás a hölgynek.

Kedves posztoló, tanácsolom, hogy olvasd el Pál Feri atya Szorongástól az önbecsülésig című könyvét. Szerintem nagyon jó történeteket mesél el, nagyon szerethető a stílusa és vagy 500 oldalon próbál segíteni az embereknek abban, hogy jó vagy legalábbis jobb viszonyba kerüljenek saját magukkal:)

Szerintem, ha úgy vágsz bele a randizgatásba, hogy azon aggódsz, hogy mikor vesz észre rajtad az illető valami nem tetszőt, nem sok jó fog kisülni belőle.
Tudom, hogy ha már kisiklott valami, nehéz eljutni odáig, hogy elfogadod és szereted magad, de ez az első lépés. És nem a társad megtalálása. Az majd csak utána jön:)

motivator.ma/inspirator/7-jele-annak-ha-eppen-spiritualis-ebredesen-mesz-keresztul/

MUHAHAHA :D Lehet tippelni, hogy kik osztogatják ezt facsén :D

Hm, nehéz dolgok ezek, nem vagyok szakértő, mit lehetne írni neki?

Hello.
Fel a fejjel, meg ilyenek ! A derpesszió az nagyon foscsi tud lenni, de te magad írtad, hogy sokat javultál és ez a lényeg, jó irányban vagy már.
Most kemény a meccs, ki is vagy az iramtól, de látszik a vége nyugi. Jó lesz ez.
Mosolyogsz, regisztráltál randioldalra, jársz társaságba, ezek tök jó mókák, így is kell, még valami sportot, vagy új hobbit is találhatnál magadnak, ami tetszik, a mozgástól is termelődnek olyan cuccok a szervezetedben, amitől jól érzed magad.

Vagy bonyolíthatnám még...
Leegyszerűsítve, változások kellenek. Környezet, életmód, érdeklődési kör, társaság, bármin, amin tud, változtasson. A változás majd hozza az új dolgokat, új élethelyzeteket amin lehet agyalni és majd nem fog a régieken pörögni annyira már...

Ha tudtam volna, hogy ma normális poszt van, előbb jövök... Na, akkor hajrá-hajrá, nyílt levél a poszterinnek! :-)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kedves Poszterin-a-CsP-ről!

Szerintem keveseknek adatik meg, hogy legalább egyszer ne történjen olyasmi az életükben ami miatt ne lennének nyomott hangulatban. Gond akkor van, ha ez hosszú évekig tart. Ekkor már külső segítség kell. A legutóbbi párod nem tudom mivel próbálkozott, viszont valószínűleg nem hazudott amikor azt mondta, fáj neki, hogy nem tud rajtad segíteni. Tényleg rossz azt látni nap mint nap, ahogy magába van zuhanva a másik és minden amivel próbálkozol hasztalan. Van aki előbb adja fel, van aki utóbb. Neki sajnos előbb sikerült, mintsem nálad eljött volna egy olyan pozitív változás amiért érdemes tovább próbálkozni. Ezzel a gyors búcsúval már nem rajtad akart segíteni, hanem saját magán. Pedig látható, ha nagy a külső változás, te is tudsz mozgósítani; regisztráltál társkergetőre. (Remélem nem csak CsP-n várod a megváltást! Találhatsz jobb oldalakat is.)

Az írásodban viszont egy furcsa kettősséget érzek. Azt írod, szoktál társaságba járni, lehet veled beszélgetni. Ezzel szemben otthon elvagy mint a befőtt és nem szólsz senkihez, meg itt van ez a nincs itt semmi keresnivalód érzés is. Kivételesen örülnék, ha megjelennél itt a blogon pár kérdés erejéig, de már eleve arra is kevés az esély, hogy olvasol minket. Ha mégis, amire első körön kíváncsi lennék:
Milyen gyakran jársz társaságba? A pároddal (amikor van) szeretsz elmászkálni? Nem lehet, hogy már nincs is igazán gond veled, csak nemes egyszerűséggel nem vagy amúgy sem pörgős és útközben elfelejtetted, mihez kezdhetnél odahaza magaddal?

Tetszik, hogy képes vagy kívülről szemlélni magad; ám szerintem még nem tartasz ott, hogy kirángasd magad a gödörből. Talán csak Münchhausen bárónak sikerült ez a mutatvány, hadd idézzek a kalandjaiból:

"A lónak négy lába van, mégis megbotlik, így a legjobb lovast is érheti baleset az ugratásnál. Én is majdnem rajtavesztettem egyszer. Egy mocsarat akartam átugratni. Első pillanatra nem is tűnt túl szélesnek. Sajnos, valójában sokkal szélesebb volt, ezért a mocsár közepe táján a levegőben visszafordítottam a lovamat, így tértem vissza oda, ahonnét elindultam. Másodszor már nagyobb lendülettel ugrattam, de sajnos, ez az ugrás sem sikerült, a túlsó part közelében nyakig elmerültem a mocsárban. Bizony, az lett volna az utolsó órám, ha hirtelen ötlettel nem bízom magam a karom erejére. Gyorsan és nagy erővel megragadtam a varkocsomat, ugyanakkor térdem közé szorítottam a lovamat, könyörtelen keménységgel szépen kirántottam magam paripástul a feneketlen sárból. Nem tagadom, forró percek voltak, de végül is szerencsésen megmenekültem."

Több tanulság is van. Az egyik, hogy a mocsár mindig pont elég széles. Aztán az is, hogy bele lehet ugrani bármibe, visszakozni is lehet. De ép ésszel belegondolva ő is csak abban a kötélben bízhatott amit barátilag dobnak neki a mocsár túlsó szélén állók - csak ezt elfelejtette leírni. És barátilag leginkább a barátok szoktak köteleket dobálni. Még korainak gondolnám a randizást, előbb saját magadat kellene megtalálnod, amihez nyugodtan fogadd el a segítséget, vagy akár kérd is!

Azt már felismerted, hogy nem pörgősként is lehet értékes valaki; már csak azt kell felismerned, hogy te is Valaki vagy. És mint Valaki, neked is van kedvelt elfoglaltságod, nem csak a sarokban gubbasztás. Nem kell ettől sportossá sem válnod, csak keress valamit amivel szívesen foglalkozol. Biztosan volt valami amit szerettél, mielőtt megfeledkeztél magadról, így lehet, hogy nem is kell sokáig keresgélned. Ez biztosan sokat segít majd. Sokkal egyszerűbb, ha nem két fél ember próbál egy egészet alkotni, hanem két egész áll egymás mellett.

Sok sikert kívánok neked, és remélem, hogy megtalálod a helyed a világban! A párkapcsolat is meglesz, ezt nem kétlem, csak ne siettesd! Előre felesleges ezen aggódnod.

Üdv,
Ω

Azért nem mindegy, hogy a posterina tényleg depressziós, vagy a tragédia utáni sokkon nincs még túl. Ha utóbbi, és a pasija ekkor hagyta el, akkor ne sajnálja, mert egy görény volt. Lassan javulni fog a dolog, és minden rendbejön. Viszont ha valóban depis, az más. Magam írtam itt sokszor gúnyosan, hogy 30+ szinglicsajban normális egyszerűen nem létezik, mindegyiknek van valami személyiségzavara, ami valóban félelmetessé teszi őket azok előtt a pasik előtt, akik hajlamosak az empátiára és egyben el is várják az empátiát a másik oldalról is. A bunkók előtt persze nem - de azok talán ezért rövidtávra be is jönnek nekik.

Másrészt ha valaki tényleg beteg, az ne a párkapcsolatától várja a győgyulást. A partner nem pszichoterapeuta és nem orvos - legfeljebb alkalmilag lehet az. Egy kapcsolat alapjában véve arról szól, hogy mindkét fél a kapcsolat szintjének megfelelően jól érzi magát benne, és nem terheli túl a másikat.

Vagyis itt jó barátnők (de nem "lelki szemétládának" használt, becsapott pasik) esetleg semleges, vagy meleg férfiak kellenek a nagy lelkizésekre, vagy terapeuta szakember, esetleg ha a depi szervi, orvosi kezelés is. De ha pasit akar végre a posterina, ne attól várja a kúrát - a szexkúrától eltekintve, persze..