pfúúú de uncsi

Először is ez milyen mondat: "Nem hiszem, hogy a barátjának ezt lejelentette." ???
Másodszor, meg van egy feltevésed, amire nincs is bizonyítékod és mégis itt nyafogsz, ahelyett, hogy eldöntenéd te magadban, hogy NEKED "" mi a fontosabb? Meg akarod tartani a barátságot, vagy inkább meghúznád a csajt? Szerintem bármelyiket is választod, egyértelmű, hogy mit kell tenned.

@mütyür: Hát a tegnapi téma sokkal jobb volt. Nézted a komment-számlálót estefelé? Rég láttam ilyen szép nagy számot.

@Tapasztalt tapasztalatlan: poszterkének kicsit nagy az arca

@Tapasztalt tapasztalatlan: 170? mint a régi szép időkben :)

@mütyür: volt az 300 felett is régen! :D

A posztoló most dicsekszik, vagy panaszkodik?

Aki „ami a szívemen, az a számon csaj” az már rámenős? :O

"Nem tudom eldönteni, hogy barátilag közelít (nő férfihoz??) vagy többet akar."

Na ez az, ebbe futok bele én is sokszor (ill. mostanában már nem, mert inkább betartom a két lépés távolságot), hogy ha valakivel kedves vagyok, együtt nevetünk stb. akkor egyből azt hiszi, akarok tőle valamit... pedig nem. Miért értik félre a barátkozási szándékot? Túl közvetlen vagyok? Régen (tizenévesen) meg zárkózott voltam, akkor meg az volt a baj... ki érti ezt?! :D

Szép...Igazából jelen pillanatban szerintem nincs mit elmondanod a havernak. Hacsak...Nem akarod magadra haragítani :) Mert akkor nyugodtan hozd fel a témát. Le fogja szarni, és megmagyarázza, hogy csak barátkozós a nője, és fel lesz háborodva, hogy neked már ez is baj. Ne nagyon válaszolgass a csajnak, és ha mégis írsz, ügyelj rá, hogy semmi olyat ne mondj, amit felhasználhat ellened egy esetleges biliborításnál. De szerintem magadtól is tudod ezt, csak jól esett leírnod, hogy még a haver nője is téged akar. Száncsi :D

@Bundabandi (Cookie Bunny): hát de gondolom azért te nem szoktad a barátod jelenlétében az asztal alatt rugdalni a barátod haverját :) ez kb. az ovi-szint, érdekes csaj lehet :o

@Bundabandi (Cookie Bunny): Talán azért érti félre a fiúk többsége (néha még én is), mert pont ez a viselkedés számít "többet akar"-ásnak egy zárkózott lánytól és hát a lányok többsége meg már csak ilyen. Mármint zárkózott. Valamint van némi különbség a metakommunikáció terén is, de ezt már megbeszéltük.
De szerintem mégis csak legyél inkább túl közvetlen. Az sokkal jobb!

@Tapasztalt tapasztalatlan: hát de ez nem döntés, hanem személyiség kérdése

@mütyür: Ja neeem, ilyeneket nem csinálok, csak poénkodok, kétértelműen fogalmazok. :D De mondjuk aki ismer, az már tudja, hogy hová tegye ezeket a dolgokat tőlem. Azzal van baj, aki nem ismer annyira... fúúú párszor már magyarázkodnom kellett, hogy csak vicceskedek, nem kell levonni belőle semmilyen téves következtetést.

@Tapasztalt tapasztalatlan: :D ööö te fiú vagy? Nem tudom miért, de eddig azt hittem, hogy lány! XD

Én arra gondolok, hogy talán az a baj, hogy nem nézik ki belőlem, hogy ilyen... ööö bajkos(?) vagyok. Valahogy olyan "jókislánynak" nézek ki. :D Szóval ha teszek egy félreérthető kijelentést poénból, akkor már egyből arra gondolnak, hogy "hűűű ez most bepróbálkozott nálam?". Nem tudják, hogy én kb. mindenkivel ilyen vagyok, nem csak velük. Na ezért inkább visszafogom magam és csak szép lassan adagolom a hülyeséget, így nem értik félre (remélem!).

@mütyür: Lehet változni, én vagyok az élő példa. Ált. iskolai osztálytalálkozón nem akarták elhinni, hogy én vagyok. Kinőttem! :D

@Bundabandi (Cookie Bunny): bajkos = pajkos naaaaa :D

@mütyür: Azért kis mértékben lehet a személyiségi jegyekből adódó tulajdonságokat is tudatosan erősíteni, illetve gyengíteni. Pont ez az amit sok - "szélsőséges" személyiséggel rendelkező - embernek meg kellene tanulni, hogyan csinálja. Pl neki is: igyjartunk.blog.hu/2014/05/19/ok_nelkul_durva_voltam_vele_212 Meg nekem is persze.

@Bundabandi (Cookie Bunny): nahjóó, de azért ált iskolásként még korántsincs az embernek kialakult személyisége. még az érettségi sem vízválasztó (persze kaphat már az ember felnőttélet-adagokat is, akkor persze hamarabb)

@Tapasztalt tapasztalatlan: háhh, pont egy skorpiónak nem kell ezt részletezni :))

@Bundabandi (Cookie Bunny): Hát már többen mondták, hogy néha lányosan viselkedem, gondolkozom. Pedig tényleg fiú vagyok, és erről bizonyítékom is van, bár apasági tesztet azért nem csináltunk. :)

@mütyür: Ha számít ez bármit is, én is skorpió vagyok, bármit jelentsen is ez. De igen, én (is) vettem igénybe külső, szakemberes segítséget, hogy megtanulhassam, hogyan tudok bizonyos szituációkat társadalmilag is elfogadott formában kezelni.

Posztoló most panaszkodik, vagy dicsekszik?

@Tapasztalt tapasztalatlan: nahneee! példa?

@mütyür: Azért felnőttként is lehet változni, ha valamiért nagyon akar az ember. Nem? :)

@Hurri Kán: Pacsi! :P

@Bundabandi (Cookie Bunny):
Nyihhh! :D :D :D

@Tapasztalt tapasztalatlan: @mütyür: igen-igen, példa? Kíváncsi vagyok! :)

@Bundabandi (Cookie Bunny): lehet. hacsak nem vagyunk pszichopaták :))

"Hogyan rendezzem le?"
Tapi, csók, kinyalod, 69, szopás, elölről, paci, doggy, oldalról, ........, seggbe, szájba.

Örülök, ha segítettem.

:)

@mütyür: Nem tudok konkrét példákat mondani. Egy beszélgetés sorozat volt anno, amikor is végigbeszéltük, hogy miért siklott ki több jól induló baráti kapcsolatom is. (Fiúkkal és lányokkal vegyesen.) Kielemeztünk egypár rossz szokásomat (pl.: állandó vélemény-nyilvánítási kényszer) és meg kellett tanulnom visszafognom magam, illetve más területeken meg erősítenem a tulajdonságaimat. Persze azt nem állítom, hogy most már minden teljesen másképp van. :)

@Namely: Jo programnak tunik, annyit tennek hozza hogy ezt utana a havernak *NEM* kell lejelenteni! ;) :D

@Parhelion: tiszta sor, hogy nem kell.... :)

@Namely: Csak mert ebbol a poszterbol siman kineznem XD

@Tapasztalt tapasztalatlan: :) És mi vett rá, hogy végül szakemberhez fordulj?

Én pont az ellenkezője voltam. Sokszor megtartottam a véleményemet magamnak, nem akartam konfrontálódni senkivel, azt szerettem volna, ha mindenki szeret. Hogy mikor változott meg ez, azt nem tudom - nyilván egy folyamat volt -, de ma már örülök, hogy kimondok dolgokat, sokkal jobban érzem magam így. Még akkor is, ha ezáltal páran leírnak, meg szembe megyek másokkal, mert esetleg másképpen látom/gondolom. Pár barát is elkopott azóta, akiknek végül elmondtam a véleményemet. Mondjuk ez volt a legnehezebb.... elengedni ezeket az embereket és elfogadni, hogy nem felelhetek meg mindenkinek.

@Tapasztalt tapasztalatlan: de ez ennyire "súlyos" volt, hogy szakember kellett?

én pont úgy voltam/vagyok, mint Bundi.

@Bundabandi (Cookie Bunny): Szerencsém volt. Illetve van még most is. Van pár nagyon-nagyon jó barátom, akik nem koptak el, bármit is mondtam nekik, sőt segítettek. Nagyrészt az ő tanácsukra kerestem meg a szakembert. Meg természetesen a feleségem is komoly szerepet játszott az ügyben. És ami miatt tényleg sokkal könnyebb volt: a doki sem volt vadidegen!

@mütyür: Mit nevezünk súlyosnak? :) Nyilván vannak olyan emberek, akik nem szeretnek beszélgetni. Soha. Senkivel. Őket valószínűleg nem zavarná ez a dolog. De én szeretek beszélgetni. Többet, mint a többség. És hát amikor feltűnt, hogy gyakorlatilag nincs kivel, mert mindenkit lekoptattam magam mellől. (Illetve akit nem, azt is zavarta a stílusom, csak kitartottak mellettem.) Akkor kellett rájönnöm, hogy nem a többiekben van a hiba, ha nem bírnak elviselni.

@Tapasztalt tapasztalatlan: Ezek az igazi barátok. :) Miért volt jó, hogy nem volt idegen? Én egy idegennek jobban el merném mondani a dolgokat, mint egy ismerősnek.

@Bundabandi (Cookie Bunny): Igen én is hálás vagyok a barátaimnak.
Egy vadidegen dokival azért nem kezdtem volna, mert neki sokkal-sokkal többet kellett volna mesélni/magyarázni mire képbe került volna és én nem szerettem/szeretek a saját "nyomoromról" beszélni.

@Tapasztalt tapasztalatlan: Igen, de egy ismerős meg már hallott ezt-azt, ami nem feltétlen van úgy, vagy esetleg te nem úgy élted meg. Szóval én inkább indítanék tiszta lappal és elmondanék mindent, aztán abból vonja le azt, amit szeretne, vagy amit tud. Mondjuk ha belegondolok, akkor problémája is válogatja, van ahol jó, ha tud a másik nézőpontról is.

@Bundabandi (Cookie Bunny): Nem vagyunk egyformák. Én örülök, hogy volt ez a lehetőségem, bár az eredményről másokat kellene megkérdezni, az én megítélésem biztos nem túl objektív.

@Bundabandi (Cookie Bunny): a legjobb a kettő kombinációja sztem. amikor a másikkal beszélgetsz és egy moderátor szerepét tölti be a szakember, mint a párterápiánál.

@mütyür:
Hülyeség, minek veszekedni, ha verekedni is lehet? :D

@mütyür: Igen, az is jó. Én úgy csinálnám, hogy külön-külön is beszélgetnék velük, meg együtt is. Hajlamos az ember másképpen beszélni, ha ott van a másik, főleg ha az egyik egy elnyomó, vagy autoriter típus. Gondolom a párterápia is valahogy így működik.

@Bundabandi (Cookie Bunny): igen így. meghallgatja a feleket külön-külön, aztán konfrontálja őket egymással.

@Hurri Kán: pfff, agresszív kismalac!

@Tapasztalt tapasztalatlan: Ilyesmi velem is előfordult és én is voltam szakembernél, bár én idegennél és bazi sokba került, alkalmanként 15 ropi...

Én azért mentem, mert volt egy szörnyű érzelmi hullámvasút az életemben.... beleszerettem egy feltehetően borderline nőbe... aki szuper intelligens volt, 10/10 es csaj, kiemelkedően tehetséges számtalan dologban (zongora, ének, művészetek, matematika...)

És nagyon hosszú posztot írhatnék, de a lényeg, hogy a kapcsolat csúnya véget ért és a legkönnyebb dolog lett volna odébb sétálni, hogy bolond.

De egy dolog miatt nem tettem. Nem hagyott nyugodni, hogy oké, hogy bolond, de az igazi kérdés számomra inkább az, hogy akkor miért voltam vele?

És ez felvetett számtalan más kérdést. Elkezdtem falni a témában könyveket, eleinte csak párkapcsolattal foglalkozó szakirodalmat és később komolyabb pszichológiai témákkal foglalkozó könyveket is.

Ezen az úton elkezdtem magamat megismerni (úgy, ahogy azelőtt még soha).

És végül volt némi kétségem, hogy valamilyen komolyabb zavarom van, hogy ugyanarról a dologról (a lány kapcsán) tudtam két véleményt alkotni, különbözőeket, élethelyzettől függően. ha egyszer átláttam, hogy nincs többé értelme, hogyan voltam képes érzelmileg úgy átalakulni viszonylag rövid időn belül, hogy másképpen döntsek, tulajdonképpen, hogy becsapjam magam.

Én ezért mentem és jó sokáig jártam és szerencsére kiderült, hogy komoly baj nincsen, de azért picit más vagyok, mint az átlag... (rosach teszt, stb...)

És ez a másság az élet számtalan területén komoly előnyhöz juttat másokkal szemben, de az élet más területein meg komoly hátrányba. Na és ezzel kell együtt élnem és igyekszem mindent megtenni, hogy javítsak a helyzeten...

Ez van, elfogadtam és minden hibámat beismerem (leginkább magam előtt) és nyíltan fel is tudom vállalni...

Szerintem az jó dolog, ha az ember választ kap néhány kérdésére...

A poszthoz meg:

A poszter annyira menő, hogy még a haver nője is őt akarja. Ez is lehetett volna a cím.

De én valahogy úgy érzem, hogy azért még is valós a problémája, volt már nekem is hasonló dilemmám. Egy barátom esküvőjén az egyik haverom nője rám akaszkodott (nem azért mert akart valamit, én is a barátnőmmel voltam ott) és elmesélte, hogy ő utálja a haveromat, és nem szereti, csak addig van vele, amíg nem talál jobbat.

Na mivel csak a haverom volt, nem mondtam el neki másnap sem és soha sem, de sokat tépelődtem emiatt.

Ezután még 7 évig voltak együtt, közös hitelből vettek házat aztán szétmentek, mert a nő talált jobbat....

Szóval, ha nekem a barátom lenne, biztosan kiugrasztanám a lánynál a nyulat a bokorból és a barátomnak utána elmesélném. Ha meg nem ugrana a nyúl, akkor belátnám, hogy tévesen ítéltem meg a viselkedését és ennyi

@mütyür: Volt már párterápiához "szerencséd"?

Ez meg zseniális:

Hogyan rendezzem le?

1.bp.blogspot.com/-ERVYDZIe1C0/TZnzzV8od9I/AAAAAAAAAG4/q74OEsIYxpE/s1600/hcosm.gif

@leonito77: Ejnye, nem eppen uriemberhez melto megoldas :P

(Mondjuk hogy mi lenne uriemberhez melto azt ne kerdezzetek, nem ertek hozza XD)

@Tapasztalt tapasztalatlan: nem :)

@leonito77: :DDD

@leonito77: Nekem az anyagiakban is szerencsém volt. Mivel ismerőshöz fordultam, nem került pénzbe.
Viszont a doki is mondta, hogy - ha nem lenne végletekig leterhelve - nagyon sok embernek kéne segítenie, a kollégáival együtt, mert a legnagyobb gond akkor van, amikor a páciens nem ismeri fel, hogy segítségre van szüksége. És állítólag nagyon sok ilyen ember van. Ha már valaki tudja magáról, hogy baj van, az már fél siker.
De ugyebár én nem sokra mentem azzal, ha tudtam magamról, hogy nem felelek meg bizonyos elvárásoknak, hiszen nem kezdhettem minden ismerkedést úgy, hogy: "Figyelj, a közeljövőben szinte biztosan meg foglak bántani valamivel. Ne haragudj, nem szándékosan teszem!".
Meg persze az sem mindegy, hogy pszichiáterhez, vagy pszichológushoz fordul-e valaki. Pszichiáter akkor kell mindenképpen, ha biológiai (neurológiai) eredetű a probléma, míg ha "csak" tanácsadás kell, talán elég a pszichológus is, de ki tudja ezt (előre) eldönteni?

@Tapasztalt tapasztalatlan: Én pszichiáternél voltam konkrétan, aki meglehetősen tapasztalt és sokat dolgozott külföldön.

De ez igazán részletkérdés, mert, ha valakinek komoly neurológiai gondjai vannak, úgy is oda kerül, maximum az állami rendszerbe és ott majd kap gyógyszereket, oszt jónapot.

Ha valaki már tudja, milyen bajai vannak, akkor csak rajta áll a változás, a szakember maximum támaszt tud nyújtani. Ami nehéz szerintem, az az, hogy az ember maximálisan őszinte legyen magához.

Ha ez megvan, akkor valahogyan el kell fogadni a már megtörtént dolgokat és annak figyelembe vételével tekinteni a jövőbe... szerintem. Én ilyen vagyok.

Off:

:D És tényleg ilyen minden 2. kiscsaj az utcán...

velvet.hu/trend/2014/05/22/nagyon_elterjedt_a_hodi_pamela-tunika/

@leonito77: Én is orvosi segítséget kaptam/kértem.
"... és annak figyelembe vételével tekinteni a jövőbe" ezt úgy hiszem, még azért gyakorolnom kell.

@Bundabandi (Cookie Bunny): ííí, pont minap bámultam az utcán, hogy ezeket a ruhakombinációkat csak és kizárólag dagadt nők veszik fel. nem tudom, úgy gondolják, ha tapadós a ruci, az slankít, vagymi? :o

mondjuk most amúgyis hízókúrán vagyok, majd dagadtan én is így fogok mászkálni az utcán és totál el leszek szállva magamtól, micsoda istennő vagyok :D

@mütyür: Nem tudom. :D Az mondjuk tény, hogy a leggings minden alakra jó, mert tapad/nyúlik... de meg is mutat ám mindent és a legtöbbnek szörnyen áll.

@Bundabandi (Cookie Bunny): ahogy a cikk írja, sajnos ehhez tökéletes láb/fenék kell... na de a magyar lányok szépek, mind felveheti :))

Poszter egy nagyképű faszkalap, szerintem. Biztos minden nő álma, és minden nő érte dőlne más karójába, vagy mi. Én sem szeretem használni a virágnyelvet, pláne baráti társaságban, igaz, én nem az asztal alatt rugdalnám, hanem kihúznám az egység elé, térkameramentes helyre az ilyeneket.

@Diotima: :D

@mütyür: Hogy is volt tegnap azzal a fényképpel? :)

@Tapasztalt tapasztalatlan: áhhh! olyan sovány lettem, hogy nem is látszódnék a képen :( sosem értettem, hogy másoknak hogy lehet gond a fogyás? :o

@mütyür: Én meg azt, hogy hogyan lehet gond a hízás. Bakker ránézek egy kocka csokira, hopp 2 kiló! :D Alkati kérdés, nyilván... de kapják be a gének! :P

@Bundabandi (Cookie Bunny): nálam az (is) lehet a baj, hogy eleve rosszevő vagyok... de amúgy család többsége nem hajlamos a hízásra, tény.

@Bundabandi (Cookie Bunny): ez a téma sokkal érdekesebb számomra mint a mai poszt :)

Pont a napokban agyaltam azon, hogy vajon meddig kifizetődő még ez fajta konfliktuskerülés-passzivitás részemről. Van amikor igenis elmondom a véleményem, de az esetek nagy részében azt érzem nem éri meg az erőfeszítést és a lehetséges vitát. Meggyőzni nem akarok senkit, feleslegesen meg nem járatom a pofám, csak azért, hogy halljam a saját hangom.
Másfelől érdekelne már a reakció amikor sok-sok türelmes hallgatás után végre elmondhatnám valakinek h VALÓJÁBAN mit gondolok a sok sületlenségről amit folyamatosan összehord.

@Светлана Павлова: Kétféle ember van, tartja a mondás: az őszinte, és akinek vannak barátai :D

@Светлана Павлова: :D Ezért egy ideig én is csak tűrök, meg hallgatom a (szerintem) hülyeséget, aztán elmondom, én hogyan látom. Legfeljebb megkapom, hogy zöldségeket beszélek, meg én ezt nem tudhatom stb., ezeken túl kell lépni. Ezt a túllépést kell nagyon megtanulni... :)

@Bundabandi (Cookie Bunny): hát jah, vagy csak hagyni a francba, mint eddig is :D

Elég szomorú történet ez.
Sosem szabad annyira kétségbe esni! Mindig van szomorúbb!:D:D:D

@Светлана Павлова: De akkor meg benned marad, szerintem jobb kimondani/leírni. :)