Ő letiltott, nem keres, nem kellesz neki. Sz.r, de ez van, ébredj fel. Ha most összefutnál vele bárhol és megbeszélnétek, újra összejönnétek és élnétek a mindennapokat el tudod képzelni h ezzel a hozzáállással az a lufi még mindig rózsaszín? Gondolod, nem csalna meg, esténkét szerelmesen összebújva mosolyogva aludnátok el tényleg??? Nem, mégsem? Akkor meg hagyd a túróba, nehogy már miatta emészd magad. :) - Fura dolog történt: levelet kaptunk. Lehet inkább a CsP-n lenne a helye, de ha már egyszer ide érkezett, itt kerül ki. Jó szórakozást, jó okulást!

Kedves Blogszerkesztő Csapat!

Szeretnék válaszolni a tárgyban megjelölt posztra, kérem tegyétek közzé, hátha tudok neki és még néhány ezer másik embernek segíteni, mert tényleg szeretnék...

Szóval, kedves posztíró, szerintem teljesen feleslegesen teszed tönkre magad azzal, hogy olyan kérdéseken gondolkodsz amelyekre sosem fogsz magától a másik féltől választ kapni. Az idő meg fogja hozni a még hiányzó válaszokat és nemsokára nevetni fogsz az egészen.

Megpróbálom elmagyarázni a másik oldalt indulat és véleményalkotás nélkül - első körben legalábbis.

Mivel én is régóta keresek társat, gyűjtöttem már ehhez hasonló tapasztalatokat, vagy lehet hogy ennél durvábbakat is.

Elöljáróban annyit, hogy erősen túlkoros vagyok, 38 éves, vannak gyermekeim is, és nem érem be "kevesebbel". :) A kevesebb ez esetben az ápolatlanságot vagy a bunkóságot jelenti. 10 randiból hat partnerre az első randin én mondom h nem, kettő folyamatában vérzik el valamin (pl. rájövök kábé az ötödik randin, h nős), kettővel meg kábé ugyanígy jártam mint a posztíró.

A hat partner aki elvérzik - és ez szomorú statisztika a férfiaknak - olyan alapdolgokon vérzik el, mint az ápoltság hiánya (zsíros, lenőtt haj, ápolatlan borosta, hosszú köröm, durva szájszag, hátsó oldali fogak hiánya :)) és itt felsőfokú végzettségű 36-40 éves férfiakról beszélünk! Hát én valóban társat keresek de nem mindenáron. Nálam is van kupi, van két gyerek és két macska, de csak azért h férfi legyen mellettem nem vállalom be az ápolatlanságot.

Asszem be kellene vezetni a videós társkeresést, vagy a "szagos" fotófeltöltést is a társkeresőkön, ezt csak úgy mondom :)

De visszakanyarodva a témához: a maradék négy férfiből kettő ugye mint említettem nős. Ez már csak azért fura nekem mert teljesen totálisan egyértelműen rögzítve van általam (ó, szép angol nyelvtan!) hogy tartós, összeköltözős kapcsolatot keresek. Teljesen felesleges egymás idejét rabolni össze-vissza hazudozással, és ráadásul nekem a bébiszitter sem ingyen van (remélem egyébként h a blogot feleségek is olvassák :)). Nem kívánok kapcsolatba bonyolódni valakivel, aki élete párjának is hazudik. Voltam ilyen helyzetben, sokat rágódtam rajta, még ha el is válna miattam, velem is ugyanúgy tenné meg, és mit érezhet a feleség mikor rájön? Miért kell ez?

Ja, csajok, némi útmutató nős/foglalt pasikhoz, h a harmadik randi után elkezdj gyanakodni:

- ha a randin csak Te létezel, de utána mintha eltűnne az éterben;
- ha felhívod és nem veszi fel, de később visszahív (rendszeresen) vagy ha felveszi, de nem tudja h Te vagy (egy munkatársa nevén vagy elmentve)
- nem akkor hív mikor eszébe jut, hanem rendszert tart, pl. autóban hazafelé, de otthonról szinte soha
- ha sms-t ír, van név szerinti megszólítás és aláírás is (neked egyértelmű h csak neki írsz, nem írod le hogy "kedves Péter" és nem írod alá h "üdv: Franciska", de ő igen (ez lehet azért is mert több szálon futnak az események)).

Szóval szerintem az egyik igazi bunkóság, amikor egy foglalt nő/pasi játszik más ember érzéseivel és idejével.

És jöjjön a maradék kettő, pont az a téma amit a posztoló érint: az érzelmi intelligencia hiánya.

Minden egyes partner akivel találkozom, előzőleg leírta az adatlapján h sírig tartó igaz szerelemre épülő valódi kapcsolatot keres(ett). Az én "felmenőim" több mint 20 éve élnek boldog házasságban, tehát van egy elég komoly "kézikönyvem" ami úgy érzem, mostanában egyre inkább elvész a párkapcsolatokban. Mindenki itt sír, ott sír, hogy várja az igazit, de basszus! nem jön! :))) Kicsit el kellene gondolkodni h mindent megtettünk? Felmenőim szerint nincs "igazi" sem "tökéletes". Látom őket nap mint nap vitatkozni egymással - inkább megbeszélni a dolgokat - de mégis este együtt kerülnek ágyba. Igazi nem létezik. Számtalan megbeszélés, beszélgetés, lemondás és kompromisszum kérdése h valakikből egymás számára igazi lehessen. Ezzel eddig gondolom mindenki egyet is ért. Na most jön a megvalósítás, ahol ez nem ilyen egyszerű. Mindenki kitartó és önfeláldozó; egészen az első komolyabb vitáig. Onnantól viszont úgy látom, egyszerűbb feladni a számtalan beszélgetést, az ezer ölelést, az együtt töltött éjszakákat és a közös álmokat, és mindent "tiszta lappal" újra kezdeni valaki mással, mint megoldást keresni, mint eléállni a másiknak, és esetleg még ha nem is érzed úgy, de azt mondani, h lehet h nem volt teljesen igazam kérlek beszéljük meg! Ma már egyszerűbb valakit smsben elküldeni a francba, rendelkezésünkre áll ezerféle kommunikációs eszköz ehhez... egymástól pedig teljesen elidegenedünk. Szerintem, ha a két fél közül az egyiknek lenne bátorsága odaállni a másik elé, és azt mondani h beszéljük meg (ne adj Isten elmenni hozzá SZEMÉLYESEN!) a kapcsolatok legalább 50%-a megmenthető/továbbfejleszthető lenne ezen egyszerű szabály betartásával. Csak személyesen szabad bármiről vitatkozni, smsben, emailben nem, mert nem látod a másik reakcióit. Benned is vannak sérelmek, benne is, nem vagytok egy helyen, nem tudsz a szemébe nézni. Én is elkövettem már ezt a hibát, elküldtem valakit a francba pedig csak megerősítésre lett volna szükségem. Ő ezt nem tudta, benne is dolgoztak a sérelmek. Ha ezt akkor személyen beszéljük meg, öt perc múlva szerintem átöleltük volna egymást... vagy nem. Azóta rájöttem h az akkori indulatomnak volt alapja, ő is az érzelmi intelligencia hiányában szenvedett. Ő ezt nem tudja szerintem még ma sem. Egy ilyen embernek nem tudod megmagyarázni mekkora fájdalmat okoz a viselkedésével (vagy annak hiányával) mert hiányzik belőle valami fontos, ami a kapcsolathoz viszont elengedhetetlen. Mit nyersz azzal ha személyesen ad magyarázatot? További kínos perceket mindkettőtöknek. Ha ő nem érzi azt irántad amit te, akkor azt a rózsaszín lufit ami a fejedben van nagyon gyorsan szúrd ki és lépj tovább, mielőtt értelmileg, érzelmileg vagy fizikailag belebetegszel. Muszáj elengedned őt a saját érdekedben, hogy te rendben legyél. De egyébként valóban végiggondoltad, mi jöhet ki ebből? Ő letiltott, nem keres, nem kellesz neki. Sz.r, de ez van, ébredj fel. Ha most összefutnál vele bárhol és megbeszélnétek, újra összejönnétek és élnétek a mindennapokat el tudod képzelni h ezzel a hozzáállással az a lufi még mindig rózsaszín? Gondolod, nem csalna meg, esténkét szerelmesen összebújva mosolyogva aludnátok el tényleg??? Nem, mégsem? Akkor meg hagyd a túróba, nehogy már miatta emészd magad. :) A legfontosabb az életben a szeretet, de erre ők nem fognak rájönni. Mikor téged szerelmesen ölel otthon a párod, ő kinéz valahol reményvesztetten egy Cabrióból egy ötvenes pocakos pasi mellett (ha férfi, akkor 50 évesen a luficickós vihogó csajokkal láthatod ügyetlenkedni - ameddig futja rá). Mert ő nem téged keres, nem szeretetet és nem elfogadást akar, hanem az elérhetetlen tökéletest. Ő mindig újrakezdi, benne nincs tolerancia és szeretet.

A másik, hogy nem akar megbántani azzal, h megmondja, megírja mi van. Még éretlen érzelmileg. Nem biztos, hogy valaha is érett lesz de ne kényszerítsd erre. Emiatt valószínűleg ő is rosszul érzi magát. És ha valamikor találkozol valakivel, akiről az első randin tudod, h nem akarsz tőle semmit, ha nem is mondod a szemébe, de legalább tisztázd e-mailben. Hogy Te legalább mindig tükörbe tudj nézni.

Felejtsd el az amerikai filmek csöpögős romantikáját. Ezer jó csaj van mindenfelé, mégha csak a boltba mégy is, nézd meg az eladót- ne az elérhetetlen, távoli jövőt kutassa a szemed. Minden nap, amit szeretetlenségben töltesz, elvesztegetett idő. Ez az ami igazán fáj.

És ha bárki, aki most ott tart, hogy épp összeveszett a párjával bármikor az időben; kérlek, keresd meg, beszélj vele személyesen, még ha úgy gondolod is, hogy neked volt igazad. Nincs objektív igazság (jogász vagyok, tudom). Mindketten másképp látjátok, mindenkiben dolgoznak rossz tapasztalatok, megbántások, félelmek, amit csak együtt és csak személyesen győzhettek le.

Még sosem írtam ide és nem is tervezem. Remélem, legalább annyi haszna lesz annak amit írtam, hogy néhány kapcsolatot megmentek vele. Annyira szeretném! :)

Kellemes Ünnepeket!