Na, végre egy érdekes poszt. Nyilván, nem tudom megítélni, hogy hosszú távon hogy alakult volna az a kapcsolat, lehet, hogy jól, lehet, hogy ellaposodott volna, ki tudja?
Viszont a leírás alapján a hapsi ennél egyenesebb, öszintébb nem lehetett volna. A csaj egy olyasvalamit várt el, ami nem létezik. A hapsi egyszerre legyen vonzó (neki) és taszító (másoknak). Annál többet, hogy mindenkit visszautasít, aki megkeresi, egyszerüen nem tehet. És ez a csajnak nem volt elég, egyszerüen lehetetlen volt neki megfelelni. Nyilván, ö is látja, hogy ez ökörség volt, de mégsem tudott máshogy dönteni, mint ahogy döntött. Ezt a poklot teljes egészében saját magának csinálta.

Hát, ide is vezethet az, ha az ember az érzéseit/érzelmeit követi mindig vakon - nagyon sok nö így tesz, az érzelmek felsöbbrendüségében hisz. Nem azt mondom, hogy csak racionálisan, hanem azt, hogy érdemes megnézni, hogy mikor, melyik érzelem eredményez jót, és melyik rosszat, és a rosszat igenis illegitimáljuk magunkban.
A csajnak nem ártana felkeresni egy pszichológust, hogy ezt begyakorolja, hogy legalább ne egy életre szexuáljon ki magával.

Mese...mese...meskete... :D
Eskuszom, a vegere mar az en kezem is belelogott a bilibe :D

@hany eves a kapitany: Ha meg kellene határoznom a műfajt, talán tragikus lányregény kezdeménynek gondolnám, de persze rövid. Alapvetően kellemes stílusú, jól követhető szöveg. Szívesen olvasnék tőle kicsit hosszabb novellát is, igazi komolyabb regényt viszont nem. Az már túl hosszú szenvedés lenne, jóval több mint ami a mindennapok kontrasztosan tartásához célszerű.

Ha a történet igaz lenne, akkor érdekes, hogy milyen jól látja saját hibáit, és ugyanakkor mennyire idealizáltan tekint arra a bizonyos nagybetűs Férfira. A Férfira, akitől minden nő úgy olvad, mint a Tesco raktárban kint felejtett jégkrém, vagyis tömegesen, gyorsan, de még olcsón is.

Érdekes figura lehet ez a Férfi, ha már itt tartunk. Mindig mosolyog, s viszonylag korrektül (?) szakít az előző barátnővel amikor komolyra kezd fordulni a dolog a - végre nevezzük nevén a dolgot, na! - szeretővel.

Az egészben pont e körül van a hiba. Ugyan ténylegesen ki nem mondja, a Férfi számára nyilván maga Hufnágel Pisti, akinek egyetlen árnyoldala sincs. Ilyen férfi viszont nem létezik. Különben is, a tökéletes férfi csak a tökéletes nővel járhat, másképp még felborul az egyensúly az univerzumban. Poszterinünk szerencsére közel sem tökéletes, s lám, ez a Férfi is összeszűrte vele a levet egy időre. Nem kell tehát a fekete lyukak hirtelen fehérré válásától tartani, nem pusztul el a Föld, lehet tovább szerencsétlenkedni, esetleg a végén reinkarnálódni, ha egy kör nem volt elég.
Poszterin pedig folytathatja szilánkosra tört szívvel az öngyűlölő, többé sosem mosolygós létezését, míg világ a világ, s még két nap. Pedig akár ki is léphetne a már öt (igazából hét) éve egysíkú kapcsolatából, hátha az így megszerezhető 3D szemüveget később rózsaszínre is cserélhetné. Na de mindenki a maga szerecsenjének a pogácsa, főleg ha Hannibál épp kannibál, úgyhogy örüljünk, hogy kívülállóként olvashattuk a posztot! :-)