Mi így jártunk, most itt vagyunk. Te hogy jártál? Oszd meg velünk az ellenkező nemmel kapcsolatos tapasztalataidat, vagy épp kérj tanácsot, mi segítünk. Vagy így, vagy úgy! Vagy csak jót nevetünk, de nem csak rajtad, magunkon is.
Levelet ide várunk: igyjartunkblog@gmail.com
Mi IJnk, ki vagy a blogoszférában, jegyeztessék meg a te URLed, jöjjön el a te autoposztered, legyen meg a te elsőzésed, mint a gépen, úgy a telón is! Mindennapi pináját add meg Dövannak ma, és bocsásd meg Jokkának az MNKzást, miképpen a kislánynak is megbocsátják a "transzformációkat"! És ne vígy minket a kényelmi állandóba, de szabadíts meg minket a Coelhótól! Mert tiéd az oldalsáv, a tartalom és a sávszél mindörökké. Úgy legyen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
TBal 2015.10.14. 08:48:44
Szóval én 8 éve együtt, 6 éve házas, gyerekek, és egy jó kapcsolat. Igazából a titok annyi, hogy kommunikálni kell, meg megbízni a másikban. Ha ilyen a hozzáállásod, amilyen, akkor már eleve az a muníció hiányzik, ami ahhoz kell, hogy az ember egy ilyenbe belevágjon. az, hogy látsz néhány rossz példát, nem jelenti, hogy nincs jó példa.
Sokan egyszerüen nem kommunikálnak, illetve nem elég rugalmasak, mennek a saját egyéni útjukon úgy, hogy nem veszik észre, hogy a másik másfelé megy.
VISZONT: az eltávolodás az nem egyik napról megy a másikra! Az egy hosszú folyamat. A kérdés csak az, hogy észre akarod-e venni, ha egy lépést eltávolodtatok, vagy sem. Az nem kérdés, hogy észre tudod-e, szerintem tudod. Ha észreveszed, egyszerüen megkérdezed, hogy kedvesem (vagy mókuska vagy ami nálatok van), úgy érzem, hogy elkezdtünk távolodni. Miért? Szeretnél-e tenni ellene? Szerinted hogyan csináljuk?
De ha nem is veszed észre, mert a másik nem mutatja, akkor is idöröl idöre érdemes leülni, csak egymásra figyelve, egy pohár borral pl., hogy értékeljétek a kapcsolatokat: hogy érzitek magatokat benne, mennyire vagytok elégedettek, milyen vágyatok lenne még, amit szívesen megvalósítanánok - amolyan brainstorming.
Nálung elég volt az is, hogy kezdetben csak én ütöttem a vasat ezzel kapcsolatban, a párom csak duzzogott, ha valami gond volt. Ha mérges volt rám, mérges akart lenni. De a kitartásom és a dolog sikeressége meggyözte öt, most már aha dühös, ha kiakad (ami most már ritkaságszámba megy), akkor is a lenyugvása utáni elsö lehetséges alkalommal ír, hív, hogy elmondja, hogy sajnálja, és hogy milyen érzések váltották ki belöle ezt - azaz szeretné azt is, hogy megértsem a folyamatot, ami benne lezajlott.
Újabb tanács: ezzel kapcsolatban a "ciki" szót felejtsd el. a párod elött semmi sem ciki - ha azért nem csináltok/nem mondtok el valamit a másiknak, mert szerintetek ciki, akkor lehet, hogy egy fontos információtól, fontos tájékozódási ponttól fosztjátok meg egymást. Az embernek vannak gyengeségei, de ha a párod igazán szeret, akkor a gyengeségeidet is elfogadja, söt, talán még szereti is.
A párkapcsolat fenntartható, söt folyamatosan jobbá tehetö, kiteljesíthetö, ha rendszeresen munkát fektettek bele (nem kell minden nap lesben állni, hogy vajon távolodtok-e, de ha látod, lépj akcióba). Azt írod, jó csapatot alkottok. Ez a legfontosabb, hogy maradjatok egy csapat, akarjatok egy csapat maradni és folyamatosan jobbnak lenni.
A leírásod alapján, ha beleteszed a bizalmat, akkor tökéletes alanyok lesztek egy jó kapcsolatra, egy jó házasságra, gyerekekkel. Szerintem ökörség lenne kihagyni. Sok sikert!