Nicsak, egy normális poszt... :)
Ha jól sejtem, az itteniek közül a többieknek még nincs ilyen tapasztalata - bár gyanítom, kedves posztoló, te sem tudsz ennek az oldalnak a létezéséröl. No sebaj :).
Az én tanácsom mindenesetre egyértelmü: határozottan jelezd a párodnak, hogy ha nem látsz megoldást záros határidön belül, akkor válás lesz. Talán el is juttok a szakadék szélére... sokaknál van így, hogy egy személy vagy egy tárgy értéke csak akkor tudatosul a másikban, miután elvesztette, vagy az elvesztés szélére sodródott. Az én kapcsolatomban a páromnak szüksége volt egyszer (de csak egyszer!) erre az élményre ahhoz, hogy megbecsüljön.

Szóval, tudd, hogy mennyit érsz, és vetesd észre vele is, hogy sokat.

Persze, megvan a tervezett csimóta, mit akarna még tőled? (Már azon kívül, hogy kussolsz és fizeted a felerezsit szépen). A bekapcsolt "normál" üzemmód egyébként elég árulkodó...

@TBal: Bár nem írta, hogy mennyi idő telt a szülés óta, én semmi esetre sem választanák drasztikus lépést.

Viszont sajnos szakember segítségét is csak akkor lehet igénybe venni eredményesen, ha a nő (is) akarja. Addig marad a köztes út, szerintem: a türelem és finom beszélgetési próbálkozások.
Amit a posztoló még megtehet, hogy mindenképpen megpróbálja kizökkenteni a párját a jelenlegi napi rutinból: pl.: passzolják le a gyereket és vigye el a párját egy wellness-hétvégére!
Egyet nem szabad: feladni és egyedül hagyni a gyerekkel. A gyereknek mindenképpen szüksége van az apjára.

@Tapasztalt tapasztalatlan: Nem értek egyet, egy kapcsolatban szerintem nagyon fontos annak a tudata, hogy a másik elveszíthetö, hogy a megtartásáért dolgozni kell, le kell tenni valamit az asztalra. És nincs mentség, még a gyerek sem. Persze, szükség van apára. Nálunk ez a szituáció szerencsére még gyerekmentes idöben jött el... de hiába próbáltam bármit, adtam határidöt... nem volt egyszerüen alternatíva, el kellett menni a falig. Hajszálon múlt, hogy ott ne mondjam azt, hogy bocs, én mindent megtettem, mindent világosan jeleztem, te meg szartál a közepébe, hát szia. Viszont ott éreztem, hogy ez neki is rossz, és nem játszaná el ezt még egyszer. Viszont ha nem bortottam volna, még jó ideig elhúzódott volna a kapcsolat úgy, hogy mindketten rosszul érezzük magunkat benne.

A gyereket tényleg sajnálom, fontos, de ha rá hivatkozással benne maradunk a status quo-ban, akkor szerintem azzal követjük el a legnagyobb hibát. Ha a párom megismételné a dolgot, megint borítanék, annak ellenére, hogy imádom a gyerekeimet.

Fúúúú, azt hiszem ma jobb lesz ha nem kommentelek...

Egyébként jó reggelt mindenkinek! :D Father lelke elhagyta a testemet, így hát sokak bánatára ismét mondom majd a magamét. C'est la vie! :)

@Bundabandi® (Cookie Bunny): mivelhogy?

@TBal: pont a te eszmefuttatásodra nem kívánok reagálni.

@Bundabandi® (Cookie Bunny): csak nyugodtan, elküldhetsz a fenébe akár, nem muszáj mindenben egyetértenünk.

@Tapasztalt tapasztalatlan: "Egyet nem szabad: feladni és egyedül hagyni a gyerekkel. A gyereknek mindenképpen szüksége van az apjára."

Gyereket elhagyni alapból baszottgáz dolog, szóval ez maga fel se merülhet.

A problémát viszont kezelni kell, adott esetben akár úgy is, hogy az anyát elhagyod (egy állandóan szexuálisan frusztrált apa aligha sokkal jobb, mint a hiánya).

Az egész jelenség "fura" úgy ahogy van, nehéz belelátni a mozgatórugóiba.

@TBal: Alapjaiban igazad van: "nagyon fontos annak a tudata, hogy a másik elveszíthető, hogy a megtartásáért dolgozni kell, le kell tenni valamit az asztalra".
Nem is vitatkozni akarok veled, én csak a drasztikusságot hagynám ki a történetből. Egy kismama szerintem sokkal-sokkal érzékenyebb és meg van az esélye, hogy nem úgy reagálna, ahogy logikus lenne. Aztán a végén mindenki nagyon rosszul járhat.
@Bundabandi® (Cookie Bunny): "Father lelke elhagyta a testemet" Ez jó hír. Örülök neki. :)

@Bundabandi® (Cookie Bunny): de ugye míg ott volt, nem "termékenyített meg spirituálisan"? :)

@Bundabandi® (Cookie Bunny): ʝó гєgg€£τ ɳƴůsζıkαααα :DDDDDDDDD

ρσsżtϵя vɑn €gɣ rσ§§ζ híгɛɱ: c$aҟ ɑɾɾɑ ҟϵłłɛttěl n€қï høgɣ fƐl¢siɳåld.....XDDDDDDDDDDDD ѵīgα§żtα£â$ĸéɳτ gσɳδσlɉ ɑɍɍa h ha maȷԀ αĸaя єgч ʍåsïқ gч€яεƙɛτ aҟҟoɾ ùĵɍα fϵ£c§ınáłɦαtσđ XDDDDDDDDD ɑddig m€g sżeɍĭɲτεϻ қƐɾɛss pàr sżєrεtőt ě§ iδőɲҟȇɲt ѵiԀԀ ƒ€£ őƙɛt ɑ łaĸå$ra.....ƈ$ɑk ùgƴ ĸívån¢§ı$ágьól ħ *ɑhhσz* ɱĭlγeɳ pσfåt νág a қisɑ$$ƶσɴƴ ;))))))) XDDDDDDDDDDDDDD

@Tapasztalt tapasztalatlan: Nyilván az üznetet csomagban kell átadni, úgy, hogy közben tudatni kell vele a hapsinak, hogy szereti, hogy nagyon szeretne harmonikusan együtt lenni, de nincs más választása.

A gyerknek három dologra van szüksége (illetve annyit emelnék ki): Anyára és apára és hogy anya és apa szeressék egymást. Ez utóbbi talán még egy kicsit fontosabb is, mint az elsö kettö. Na, ezt a körülményt szabotálja anya. Ha elválnak, akkor a gyerek láthatja apát és anyát is, igaz, külön-külön, és akkor ez a körülmény többé-kevésbé rendezödik.

@Tapasztalt tapasztalatlan: a drasztikussággal kapcsolatban: mondom, nekem konkrét tapasztalatom van, más ebben a helyzetben egyszerüen nem müködik. Tényleg nem. Gondolod, én nem próbáltam meg a világon mindent a borítás elött? Egyszerüen nem ment, a borítás kellett akkoz, hogy ö ki tudjon lépni abból a tudatállapotból. Hasonló a dohányzáshoz, ott a komoly orvosi figyelmeztetés az, ami eddig az esetek elsöprö többségében müködött, hihetetlen konok dohányosokat láttam ilyen behatásra leszokni.

Minden pasi geci, ezért ha megtermékenyült a petesejt, utána már nincs szükség rájuk.

@TBal: Helyes pasi vagy? Ha igen, teherbe ejthetnél.

A posztoló nagyonis téved a hormonokkal kapcsolatban. A ritka etrém traumatikus szülést és a depressziót leszámítva (amit sokszor az anya "magára hagyatottsága" okoz - itt erről úgy tűnik, nincs szó) a hormonok vagy azok hiánya az oka ennek. A probléma nem a szex hiányával van, hanem az ennek megoldásában abszolút nem kooperáló partnerral...
A negyedik ok szokott lenni az anya tudatalatti szemrehányása-vádolása az apával szemben ("micsoda bajt csináltál itt nekem"), és az ezzel kapcsolatos félelem az újabb teherbeeséstől. Mindenféleképp terápiára kell menni ezzel, én nem tudom elképzelni, hogy ha a partnerem totál kiborulna attól, hogy nem vagyok együttműködő bármiben, és kérné, hogy keressünk megoldást, akkor nemes egyszerűséggel elzárkózzak. Akkor ott már más bajok lennének.

@TBal: Ja, azt hittem ha te mondod és nem értek vele egyet, akkor szentségtörést követek el. :S

Már itt kinyílt a bicska: "Az én kapcsolatomban a páromnak szüksége volt egyszer (de csak egyszer!) erre az élményre ahhoz, hogy megbecsüljön."

Innentől jobbnak láttam nem elolvasni a többit mélyebben...

@Lord Papírsárkány: megtudjuk pár hónap múlva! :D Nem tudom mennyi idő kell a spirituális mag kikeléséhez.

@D. Lee Bodjóh: :D >:¤)

@Bundabandi® (Cookie Bunny): gondolom a szellemi érettség függvénye is...

Ti mi a fasznak csináltatok gyereket?

@Lord Papírsárkány: Akkó soha nem kel ki! XD XD XD

@Bundabandi® (Cookie Bunny): ez miért bicskanyitogató?

@Hurri Kán: mondjuk mert nem jövöbelátók?

@Tapasztalt tapasztalatlan: Pedig péntekre már tök jól belejöttem! :D

@TBal:
Mondjuk mert a sárkány ki akarta pipálni, azért.

@Hurri Kán: @TBal: És sajnos még csak rosszabb lesz, ahogy az ingerszegény környezetben az anya veszíteni kezd a szellemi frissességéből is az idő előrehaladtával. Szóval tényleg valamit tennie kell a posztolónak, ha nem akarja, hogy tönkremenjen a családi élete. A kérdés tényleg csak a "mit" és "hogyan".

@Bundabandi® (Cookie Bunny): Mint láthattad, többen meg is rémültünk! :)

@Hurri Kán: hé, engem hagyjál ki belőle! :)

@Tapasztalt tapasztalatlan: "Szóval tényleg valamit tennie kell a posztolónak, ha nem akarja, hogy tönkremenjen a családi élete."

... vagyis ha nem akarja, hogy úgy is maradjon (már tönkrement).

@Lord Papírsárkány: Jogos.

@TBal: nem részletezném...

@Bundabandi® (Cookie Bunny): De kár, nekem tetszett az "ámokfutásod".

Onnan, hogy mások előtt "átfordít egy kapcsolót" világos, hogy ez nem hormonális változás: szimplán, csak leszarja, mire van szükséged, és szopat.

Költözz le, és szépen ne fizess neki semmit. Keress egy másik nőt, dugjál egyet végre.

Azért ez a mondat: " Azt főleg nem akarom, hogy visszajusson hozzá, hogy megoldást keresek."

Miért is nem akarja a poszter, hogy a felesége tudjon arról, hogy neki problémája van a viselkedésével és szeretné ezt megoldani? Valahogy úgy képzelem el az egész helyzetet, hogy a poszter csak tűr, tűr, tűr és közben fortyog belül, megvitatná a dolgokat, de inkább csendben van, mert majd úgyis elmúlik az egész magától. Mert a nők ilyenek, csak rájuk kell hagyni, kihisztizi magát és minden megy tovább. Lehet, hogy a nő tudat alatt pontosan ezt érzi, hogy valami nem ok és szinte kiprovokálja a poszternél, hogy ha kell hát vitázva is, de beszélgessenek egymással. Elmondaná, de nem tudja hogyan. Nem védem a nőt, de van olyan hormonális helyzet, amit egy férfi nem tud soha átérzeni és megérteni, mert basszus mi saját magunk sem értjük. Max. nézünk hülyén utána, hogy ezt már megint miért is csináltam?! Szóval én úgy érzem (mer' én ilyen érző típus vagyok, na :P), hogy a nő segítséget kérne, de maga sem tudja hogyan. A férje meg segítene, de szintén nem tudja hogyan.

"Arról már letettem, hogy azt várjam ő kezdeményezzen értelmes beszélgetést"

Pedig le kell ülni totál őszintén kimondani a dolgokat. Ha nem megy, akkor leírni és odaadni a másiknak. Elolvasás után megbeszélni, vagy ha ez sem megy, hát írásban válaszolni. Lényeg, hogy el tudja mondani mind a két fél, hogy mi a baja, mit érez. Nem szültem még gyereket, de úgy gondolom ez mindkét szülőnek (főleg az első) egy kisebb sokk, ki jobban, ki rosszabban kezeli. Segíteni kell egymásnak, de ezt csak úgy lehet, ha mellette állunk, meghallgatjuk és keresünk megoldást EGYÜTT. Nem várunk arra, hogy megoldódik magától! Ha meg is fog, addig a másik szenved, mert neki sem jó így.

@Köldökszösz (csodalampa): Majd néha teret engedek neki! Rég röhögtem ennyit, mint a múlt héten. :D Pedig egyébként is sokat szoktam, de most a kollégák is kezdtek aggódni.

@Bundabandi® (Cookie Bunny): "Miért is nem akarja a poszter, hogy a felesége tudjon arról, hogy neki problémája van a viselkedésével"

A felesége tud arról, hogy probléma van (szokásos, x ideje nem szexelnek, épelméjű nő nem gondolhatja, hogy ez oké)

"és szeretné ezt megoldani?"

mert egy balfasz (és részben ez az egész probléma forrása is)

@Lord Papírsárkány: A mondatot egyben kérem nézni, nem ízekre szedve. Kösz!

@Namely: Szerintem sajnos nincs igazad. Nagyon sok depressziós ember (is) képes mások előtt különböző szerepeket játszani! Pl. ilyet is, mint a tökéletes családanya. Volt ismerősöm, aki még egy (képzett) pszichiátert is "átvert" a szerepjátszással. Szóval mindenképpen segítségre van szüksége a probléma megoldásához.

@Tapasztalt tapasztalatlan: Egyetértek. Sokakban a társadalom felé való megfelelési kényszer nagyon erős, ezért is játszik szerepet ilyenkor.

@Tapasztalt tapasztalatlan:
akárhogy is van, ultimátum: vagy elmegy orvoshoz, vagy megváltozik magától, még segítem is mindkét esetben, vagy elmegyek a faszba, mert nincs kedvem egy őrülttel leélni a maradék életemet.

@Namely: Annyiban nem adnék neked igazat, hogy a házasságkötéssel és a közös gyerekvállalással olyan "szövetséget" kötöttek, amit szerintem egy ultimátummal nem lehet felrúgni. Valamint az orvosi segítség tényleg csak akkor működik, ha a páciens (is) akarja.
Amúgy tényleg senki nem köteles leélni az életét egy őrülttel, de mindenki köteles megadni a párjának minden segítséget ahhoz, hogy együtt, családban élhessék le az életüket. Hogy hol van a kettő között a határ, nem tudom pontosan, de nálam biztosan nagyon-nagyon sok kellene ahhoz, hogy lelépjek. Sokkal-sokkal család-centrikusabb vagyok.

@Bundabandi® (Cookie Bunny): catmacros.files.wordpress.com/2009/07/not_my_real_mom_cat.jpg

@Tapasztalt tapasztalatlan:
nem házasok, de nem is ez a lényeg, már az együttéléssel megvalósul az a szövetség, amit írsz.
A posztból én úgy veszem ki, hogy hosszú ideje megy ez a dolog, és már az elején kemény visszautasításban részesült a poszter, ami folyamatosan tart. A visszautasítás tart, a poszter próbálkozik (közös program, legyenek együtt, akkor is, ha éppen duzzog/dühöng/stb), de a dolog nem változik.
Kérdés, hol a határ? Ez egyéni, nem tudjuk, milyen lehetett a poszter nője előtte, honnan is fejlődött vissza a kapcsolatuk. De pl nálunk a legapróbb depresszió is azonnal kibukna, nem hagynám, hogy "majd csak elmúlik", ahogyan pl a kapcsolatunk legeleje óta, még a piros napok vagy betegség alatt / gondok esetén sem hagyom őt "főni a levében".
Én abból kiindulva, amit a posztoló írt, azt feltételezem, ő is hasonló előzmények után írt ide.
Ezért tanácsoltam a dobbantást.
De igazad van, csak hosszabb idő után, jól átgondolva.

@Namely: Így már én is abszolút egyetértek Veled. (A házasságot tényleg félrenéztem.) Viszont én személy szerint tényleg annyira családpárti vagyok, hogy azt is nehezen ismerem be, hogy van az a pont, amikor már a gyerek(ek)nek is jobb, ha szétmennek a szülei, pedig gyakorlati példa is van a környezetemben, hogy van ilyen.
Szóval most is inkább azt tanácsolnám a posztolónak, hogy inkább küzdjön minél tovább! És ne önmagáért, hanem a családjáért!

@Lord Papírsárkány: rs2img.memecdn.com/enough-with-your-shit-robin_c_3258759.jpg

@Bundabandi® (Cookie Bunny):
"Lehet, hogy a nő tudat alatt pontosan ezt érzi, hogy valami nem ok és szinte kiprovokálja a poszternél, hogy ha kell hát vitázva is, de beszélgessenek egymással"
Hát szerintem nem csak tudat alatt érzi, főleg, ha szinte provokálja. Az meg sem fordul a kis ikúbajnok fejében, hogy ő kezdeményezzen beszélgetést, elvégre ha valaki a normálistól eltérően viselkedik az pont ő. A poszter csak annyiban, hogy mindezt szó nélkül lenyeli.

@Bundabandi® (Cookie Bunny): i.imgur.com/yyA9k.png

@Bölcs Jaroszláv: "Az meg sem fordul a kis ikúbajnok fejében, hogy ő kezdeményezzen beszélgetést"

Gondolod, hogy ha neki ez a helyzet rossz, nem próbálkozna valamivel? Valószínű, hogy teljesen elégedett a dolgok jelenlegi állásával... őszintén szólva poszternek még egy dns-tesztet is javasolnék, ha ő a kenyérkereső a családban...

@Bölcs Jaroszláv: Most mondjam, hogy vannak olyan nők (ill. inkább emberek, mert férfiban is láttam ilyet), akik nem képesek elmondani, hogy mi a gond (legtöbbször tudatában sincsenek) csak ösztönösen dühöngenek, morognak, mindenki mást hibáztatnak stb. Érzik, hogy nem jó így, de nem képesek sem megfogalmazni, sem elmondani. Rengeteg ilyen ember van. Azt sem képes felmérni, hogy ő így elszúrja az egészet. Segítséget meg nem kér, mert az ciki, pedig ráférne. Szerintem csak beszélgetéssel lehet elérni, hogy az ilyen ember elfogadja, hogy gond van és segítség kellene. Ráébreszteni, hogy nem gáz segítséget kérni, ha nem tudja megoldani saját maga a problémát (vagy fel sem ismeri a problémát). A posztoló próbálkozott ezzel, de hamar feladta.

@Bundabandi® (Cookie Bunny): A nőnek annyi realitásérzéke van, hogy a tünci-münci bódog házaspárt eljátssza másoknak, de az nem esik le neki, hogy minden egyéb esetben totál hárpiaként viselkedik? Nanemááár....

@Bundabandi® (Cookie Bunny): @Szöszi 27: És tényleg. Sajnos láttam már rá konkrét példát is.

@Szöszi 27: Szerintem azt sem tudatosan teszi, hogy mások előtt játszik, az inkább védekezés. Viszont nem vagyok pszichomókus... szóval nemtom, de elképzelhetőnek tartom.

@Tapasztalt tapasztalatlan: No akko, poszter szépen levideózza, hogy viselkedik kattant asszonka a vendégek előtt és, hogyan amikor nem produkálja magát. Ha a kettőből összehasonlítva se esik le neki, hogy mi van, akkor vagy tényleg ennyire elmeroggyant, vagy tényleg fosik bele.

@Szöszi 27: Ez így igaz, de akkor is a cél a család megmentése. Legalábbis szerintem. Szinte bármi áron! Legfőképp a gyerek miatt.

@Tapasztalt tapasztalatlan: csak néha van, hogy nem lehet a szart visszalapátolni a lóba...

@Bundabandi® (Cookie Bunny): Szóval azt mondod, hogy a posztban leírt helyzetre a TBal-féle ultimátum "bicskanyitogatónak" minősül, mert:

"van olyan hormonális helyzet, amit egy férfi nem tud soha átérzeni és megérteni, mert basszus mi saját magunk sem értjük. Max. nézünk hülyén utána, hogy ezt már megint miért is csináltam?!"

Ugyanezt mondanád akkor is, ha a férfi egy egyébként jól működő párkapcsolatban félredugna, mert "olyan hormonális helyzet van, amit egy nő nem tud soha átérzeni és megérteni"?

@croesus: vignette2.wikia.nocookie.net/vampirediaries/images/f/f1/Phil-Thumbs-Up.gif/revision/latest?cb=20131102231616

Sziasztok!

Mi van akkor, ha a poszterin a szüléssel kapott egy jó adag fizikai traumát. Gondolok itt valami maradandó testi károsodásra, amit nem akar/mer elmondani a párjának.

Van egy ismerősöm és amikor a felesége szült (vágtak is) valamit elrontott a doki, mert onnantól az asszony nem nedvesedett. De ugye megoldották, meg utána nem részletezte, de 2 év múlva újra gyerkőc jött és azóta is (10 év) együtt vannak.

De van olyan ember, aki képtelen szembenézni ezzel a problémával. Ha ez a nő ilyen, akkor:

Simán lehet, hogy bünteti a férjét (mert ugye ő okozta, hiszen ő ejtette teherbe, ergo ő tehet róla).

És a csúcs büntetés az az, amikor jönnek a barátok és előttük eljátssza azt a nőt, aki a szülés előtt volt. A posztoló az a barom, aki ennek a játéknak teret enged. Nem kellenek sem barátok, sem senki, csak a posztolónak kéne sokkal határozottabbnak lenni, mind amellett, hogy kedves is. A nőci elutasító és szerintem haragszik. Ez maradhat így örök életre. Az is lehet, hogy a poszter lelép.

Na igen, akkor a játékot a nő nyeri, ő lesz a mártír (lehet, ez is a célja). A dokihoz menés azért nem lehetséges, mert a nő nem megoldást keres, szóval az kuka. Meg kell vele értetni, hogy a játszmával mindenki veszít.

Valaki írta és én egyet értek, hogy a poszter menjen el dili dokihoz. Ott sok beszélgetés után egy jó terapeuta tud tanácsokat adni a poszternek, hogyan vegye rá anyut az érdemi kommunikációra.

Szerintem a poszter vegye le a papucsot és vegyen fel valami keményebb talpú túracipőt.

@croesus: "Szóval azt mondod, hogy a posztban leírt helyzetre a TBal-féle ultimátum "bicskanyitogatónak" minősül, mert:"

Nem, nem ezt mondom.

Nem erre céloztam a bicskanyitogatással, csak nem akartam itt kifejteni. Nem is fogom. Nem az ultimátum a bicskanyitogató. Nincs semmi, mert... Szóval ne akarj belemagyarázni olyat, amit nem írtam le. Kösz.

@Bundabandi® (Cookie Bunny): "Nem védem a nőt, de van olyan hormonális helyzet, amit egy férfi nem tud soha átérzeni és megérteni, mert basszus mi saját magunk sem értjük. Max. nézünk hülyén utána, hogy ezt már megint miért is csináltam?!"

Nem véded, de azért valami racionalizálás csak kell, hogy meglegyen a felmentés a viselkedésére. Dolgozik a kis hörcsög ezerrel.

@Tapasztalt tapasztalatlan: "Annyiban nem adnék neked igazat, hogy a házasságkötéssel és a közös gyerekvállalással olyan "szövetséget" kötöttek, amit szerintem egy ultimátummal nem lehet felrúgni."

A nő ezt a szövetséget már rég felrúgta. A házassági törvényekben konkrétan ez szerepel:
"24.§
A házastársak hűséggel tartoznak egymásnak és egymást támogatni kötelesek."

Az együttélés és a közös gyerekvállalás ugyanez, csak nem aláírással kötötték a szövetséget, hanem ráutaló magatartással.
Ezért volna jó a magánházassági szerződés, amibe a párok azt írhatnának bele, amit csak akarnak. Szépen tételesen felsorolnák, hogy kinek mi a kötelezettsége és mi az, amit jogosan elvárhat a másiktól. Sokkal tisztább helyzet lenne.

hali all.

pár éve átmentem valami hasonló szitun. gyerekvállalás előtt minden ok, jónéhány évet lehúztunk együtt, mire jött a gondolat. család.

gyerek után kattanás, azonnal.

leülltem vele párszor, jeleztem, hogy a beállt változás nincs ínyemre, elhanyagol, nem érzem magam a -teljes értékű- társának. ennél egyértelműbben nem lehet jelezni.
sajnálatát fejezte ki, változtatni fog rajta, ígérte. majd továbbra is minden a gyerek körül forgott. újra leül, megbeszél, igéret. sokadik igéret után összepakol és megy a csába.

azóta is jól elvan egyedül, megvan amit akart, gyerek, meg ami még maradt. nem könyörgött vissza. ennyit a 10+ együttöltött évről.

pontosan tudja a nő, mit csinál a poszterrel és mi lesz az eredménye. de megkapta amit akart, jóeséllyel a többibe xarik bele.

szóval kedves poszter, kezd el az anyagi erőforrásaid elkülöniteni magadra és felkészülni a legrosszabra. mellette természetesen beszerezni egy szeretőt, és időnként úgy leüllni -már higgadtan- asszonykával, hátha belemegy a heti 1 kegyelemszexbe...

@Sadist: Amennyiben bűnöst keresel, lehet, hogy igazad van. Én megoldást keresnék...

@gabocaboy: Biztos vagy benne, hogy MINDENt megtettél a család megmentéséért?
"azóta is jól elvan egyedül" Szerinted olyan egyszerű bevallani, hogy talán hibázott?
De persze az is lehet, hogy te tetted jól. Nincs két egyforma szituáció.

@Tapasztalt tapasztalatlan: "Biztos vagy benne, hogy MINDENt megtettél a család megmentéséért? "

mennyivel könnyebb mindig okoskodni. :) próbáld ki mihamarább a saját bőrödön.

2 emberen múlik a buli, ha nem is tettem meg mindent, ott a másik fél....

@gabocaboy: Próbált valaha igazán(!) változtatni? Vagy meg se próbálta?

@Tapasztalt tapasztalatlan: "Amennyiben bűnöst keresel, lehet, hogy igazad van. Én megoldást keresnék..."

Baszhatod a megoldás keresést, ha két ember kell hozzá. Hiába próbálsz bármit, fordíthatsz te végtelen időt és energiát a kapcsolat helyrehozására, ha a másik abszolút semmit nem hajlandó tenni vagy még tovább is rontja a helyzetet, akkor olyan, mintha nullát próbálnál szorozni azt várva, hogy egyszercsak pozitív eredmény lesz.